Kétféle csoport van. Az egyik csoportot nevezhetjük katonáknak. A katonák…, azokból sok van. A viselkedésük kiszámítható. Mert érezni, hogy félnek. Megijednek. Bepánikolnak. A katonák végrehajtóak. Könnyű őket pótolni. A kis csoportot, amelyekből kevés van, azokat elneveztem harcosoknak. Rugalmasak, gyorsak, mernek mosolyogni, mernek élni. El fog válni, melyik utat választják a lányok. Egy sportoló, amikor kijelenti, hogy jól van és jön az életszituáció és ott megijed, akkor rögtön meg lehet kérdezni, mi az, hogy szavahihetőség. Állítottál valamit. Nem tartottad be. Hát akkor ez mi? A stábbal valószínűleg lazán fogunk dumálni, miközben ők bemelegítenek, mert ha a stáb be van feszülve, és fejétől bűzlik a hal, akkor a test megérzi, hogy a fej az feszeng, és nem lesz az a szívvel, lélekkel történő játszás.
A fenti mondatok öt nappal ezelőtt, egy M4Sport által készített riportban hagyták el Dr. Csernus Imre száját. A videó valamikor a csoportkör utolsó, hollandok elleni győztes meccse (10-8) előtt látott napvilágot, még jóval a 6-4-es vereséggel végződő Kanada-Magyarország negyeddöntőt megelőzően.
Utóbbin a válogatott a magyar vízilabdázás történetében egyedülálló módon úgy kapott ki, hogy a lányok három negyeden, azaz 24 percen keresztül képtelenek voltak gólt dobni.
A csapat pszichológusa már jó ideje segíti Bíró Attila vezetőedző munkáját. Azért felel, hogy a magyar női vízilabda-válogatott mentálisan rendben legyen.
