Női, majd férfiválogatottunk is bemutatkozott a vizes világbajnokság vízilabda-tornáján és ahogy azt sejteni lehetett, a margitszigeti Hajós Alfréd uszoda lelátói megteltek gyakorlatilag mindkét meccsen. A helyek száma természetesen véges (7490 egészen pontosan, pedig 8500-at ígértek még anno), mindenki nem férhet be. Viszont, ha közösségi élményt akarunk a mérkőzésekre, akkor megkaphatjuk:
Van a Duna Arénánál és a Margitszigeten az atlétikai centrumban is. Mi utóbbit néztük meg hétfő este, mert hát mégiscsak ott ültünk a Hajós szomszédságában, így még jobban elkapta az embert a vízilabdafíling. Azt be lehet tudni a hétfőnek, hogy a beengedés tükörsima volt (egy hétvégi napon minden bizonnyal sokkal többen vannak), de ahogy közeledett a kezdés, úgy lettünk egyre többen.
Vannak egyébként kajáldák, italozós pultok és egy Aldi is, ahol a sörtől a rágcsákon át a samponig(!) mindent meg lehet találni. A tavalyi foci Eb-vel ellentétben most nem egy bazinagy kivetítő van az úttal párhuzamosan, hanem három kisebb az atlétikai pálya végében, így kintről, bentről egyaránt látni lehet mindent.
A szurkolás itt is megy, volt közös (bár még kissé félénk) Himnusz-éneklés, Ria-Ria-Hungária, hümmögés a kapufáról kipattanó lövéseknél, ordítás a góloknál, ökölrázás Nagy Viktor bravúrjainál. A végén aztán „Szép volt, fiúk!”, majd 10 perc alatt úgy kiürült a hely, mint a Hajós szokott egy esti magyar találkozó után.
A sziget kijáratánál pedig egybeolvad az uszodából és a szurkolói zónából hazatartó tömeg, mindenki magyar festéssel az arcán ugyanarról a mérkőzésről beszél, gyakorlatilag nem lehetne megmondani, ki volt kint ténylegesen kint a Hajósban, és ki nézte kivetítőn. De nem is kell.
